Megszállottan rajong a család Olaszországért. Idén már úgy kezdtük az évet, hogy ha törik, ha szakad, Toszkánában töltjük a szabadságunkat. Furcsa szabályszerűség, hogy négy évente vágunk neki az útnak Itáliába. Idén abban is más az utazásunk, hogy a család határozott kérésére leírom, merre jártunk, mi történt velünk.
De kezdjük az elején. Szóval adott a család: utazási menedzser anya: ez vagyok én. Kitalálom, hová megyünk, szállást szervezek, levelezek, csomagolási listát írok, előre megfőzök, bevásárolok, mosok, vasalok, csomagolok, és néha kétségbe esek (bár ez utóbbit jól titkolom :)). Logisztikai főnök apa: ez a férjem. Kifizeti az utazást (nem utolsó szempont!), cipekedik, besakkozza a csomagokat a kocsiba, vezet kitartóan hosszú órákon át, fotózik, videózik, és ő az időfelelős is egyben. A csapat két legfontosabb tagja pedig a gyerekeink, akiknek felhőtlen és élményekben gazdag nyaralásokat szeretnénk nyújtani. Hozzá kell tegyem, hogy a fiam hiperaktív (papírunk van róla!), vagyis rettentő nehéz lekötni öt percnél tovább, és ez a idő teltével nem javult. Sőt!
Amikor először megy az ember Toszkánába, vannak olyan kötelező körök, amiket nem lehet kihagyni. Értsd úgy, hogy ilyenkor nem maradhat el Firenze, Siena, Pisa. Ezek négy éve megvoltak, bár nem maradéktalanul (a fiam lebetegedett a nyaralás alatt), némi hiányérzet azért maradt bennünk. Ennek ellenére most úgy döntöttem, nem a klasszikus térségben keresek szállást és az sem volt kizárási alap, ha egy agriturismoban nincs medence. (Abból indultam ki, hogy legutóbb sem a medencében áztattuk magunkat naphosszat. Főleg mert még kánikulában sem feltétlenül ülne az ember sokat a hideg vízben.) Szóval, bújtam a netet és igen előnyös ajánlatot találtam: egyrészt árban verhetetlen volt (ez nem utolsó szempont! :)), szezontól függetlenül ugyanannyi az ára, így főszezonban alig fizetünk többet, mint 4 évvel ezelőtt előszezonban, másrészt két külön hálószoba van, külön fürdőszobával, vagyis a két gyereknek – akik közül az egyik már felnőtt, de méretben már a kisebb is közeledik ehhez – nem kell a nappali-konyha kombóban egy kihúzható heverőn kuporognia egymás mellett, hanem saját kényelmes ágya lesz mindkettőjüknek. A képek is meggyőzőek: Toszkána Vikiben még nem csalódtam! Sienától délre Montalcino közelében lakunk majd egy hétig, ahonnan az alaposan megtervezett – és majd felrúgható – program szerint bejárjuk Toszkána déli vidékét. Meg amit még elérünk!
Szóval szállás lefoglalva, előlegezve, visszaigazolva, már „csak” csomagolni és indulni kell! Szabadságot vettem ki, hogy előtte nyugodtam átadhassam magam az őrületnek, amit ilyenkor kötelezően át kell élni.
- augusztus 2. csütörtök
A férjem szülinapja van, amit én azzal ünneplek, hogy két napja mosok és vasalok. Igyekszünk amit csak lehet, bepakolni, ne maradjon sok a végére. Ideges vagyok, hogy fogok elkészülni, még annyi mindent kellene intézni, megcsinálni indulás előtt, de az idő vészesen fogy. Megint kevésnek bizonyul a bőrönd befogadóképessége, pedig most csak hármunk cuccát próbálom belepréselni, a lányom a saját bőröndjébe pakol, a cipők, papucsok, szörfcipők – igen jól olvastad! – külön utazótáskában várják az indulást. Egy kisebb utazótáska rejti a tisztálkodáshoz szükséges kellékeket. Két hőtartós kosaram van, az egyiket már a tartós kajákkal, teletömtem, a fagyasztóban pedig a jégakkuk várnak bevetésre. Szóval megint viszem a házat, bocs! De a falak maradnak! :)
(Emellett már csak hab a tortán, hogy a hétvégi Tánc és Zene Fesztiválon némi baleset érte a szememet. A szúnyogirtó repülőgép szorgosan permetezte a nézőközönséget, és ezt persze a szúnyogok sem hagyták „szó nélkül”. Felbolydultak, csíptek, repkedtek, egynek éppen a jobb szememmel sikerült frontálisan ütköznie. Ez még nem lett volna akkora tragédia, de másnap fájó és dagadt szemhéjjal ébredtem. Kedden az orvostól gyulladáscsökkentőt kaptam és reménykedtem, hogy gyógyul majd. Ma újra ellátogattam a szemészetre, mert már úgy néztem ki, mint Quasimodo kishúga. Most másik orvoshoz kerültem, aki közölte, ne képzeljem, hogy egy-két nap alatt ez elmúlik, sőt! Lesz ez még rosszabb is! Szép kilátások a nyaralásra!)
Tegnap este végre a férjem is eljutott odáig, hogy már a nyaralással tud foglalkozni, megnézte az útvonalat, hová megyünk, térképet böngészett és kibökte, hogy mi lenne, ha leruccannánk Rómába, hisz az a szállásunktól már csak alig 200 kilométer és különben is a Rómába vezető út mentén fogunk lakni. Amint tudjuk, minden út Rómába vezet, hát üsse kő, próbáljuk meg! Felveszem a tervezett programok közé Rómát is, de már annyi mindent összegyűjtöttem, hogy két hét is kevés lenne!
Délután nekiállok az útravalónak: szénhidrátcsökkentett virlis kifli nekem, hagyományos a többieknek. 34 fokban fűteni kezdek a sütővel. Még mindig nem vagyok normális! És ez már csak rosszabb lesz! :) Készül a kaja, közben vasalok, listát ellenőrzök és kínlódok a melegben. Nem elég a kánikula, még fűtök is magamra, méghozzá kétszeresen: sütő és vasaló. Éjfél tájt már feküdnénk, mert a következő két nap hosszú lesz, kevés alvással, de hát elkezdődött a KTN, így aztán bulizunk, ha akarunk, ha nem. Hát ezért szoktam én ilyenkorra időzíteni a nyaralást!
